Feketén hullámzik a selyemszoknya fodra,
Mézszín tincsek sok kis csattal, kontyba vannak fogva.
Karcsú lábon ezerpántos, magassarkú szandál,
Néma könnycsepp szánakozik bukott táncos sorsán.
Gyöngyház-körmök marnak végig könnyáztatta arcon,
Fájdalma a szívébe egy újabb árkot karcol.
Teste többé nem ring párban semmilyen zenével,
Lelke talán meg is halt már, együtt a reménnyel.
Utolsó táncát kezdi, de most már új a párja,
A Halállal kézen fogva, őrült tangót jár ma.
Elhalkul a zene, leállnak a lábak,
Táncosunkkal immár fekete fogat vágtat.
Viszi messzire, hol nem lép soha többé,
Elrabolta őt is, a Szerelem-parádé…