Az asztalról felemelem,
Remegő kezeim közé veszem,
Meglendítem, elhajítom,
Holt vagyok már lelki síkon.
Repül a piros tárgy,
Száll a fél szobán át,
Nem is érdekel hova ér,
Csak méreg mi engem ér.
Csattan valamin, odanézek,
Nem is hiszem amit érzek...
- Nevetek..
Szilánk hullik, üveg pattan,
Tudom már, az ablakhoz csaptam...
- Felkelek..
Átlépek a cserepeken,
A dobott tárgyat felemelem...
- Felemelek egyet..
A csillogó szilánkot kedvtelve nézem,
Következő percben földre cseppen vérem...
- Dalolok Nektek..
Nektek dalolok, halált hozó szilánkocskák,
Apró, szunnyadni vágyó életlángocskák...
- S lassan szenderedek..